Mátraszentistván
Mátraszentistván közigazgatásilag Mátraszentimre község része, mely a Gyöngyösi kistérséghez tartozik.
1944-ben jött létre, majd 1948-ban nyerte el mai határait. Tulajdonképpen hat, a Felső-Mátra hegyeiben szétszórtan elhelyezkedő lakotthelyből áll, ezek Mátraszentimre, Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Bagolyirtás, Fallóskút és Galyatető.
Fekvése
Mátraszentistván a Mátra hegység Felső-Mátra részén fekszik. Magyarország legmagasabban fekvő települése (750-835 m) (A legmagasabban fekvő településrésze Galyatető). Megközelíthető a 21-es főútról Pásztónál letérve Mátrakeresztes irányából, vagy a 24-es főút Mátraháza és Parádsasvár közötti elágazásától induló úton.
Története
A kis hegyi falvak eredetéről a mai napig megoszlanak a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntően szlovák eredetű népesség élt itt. Vélhetően mind a két népcsoportból érkeztek ide betelepülők. Az első telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környező erdők biztosították az alapanyagot. Ennek állít emléket a mátraszentimrei üveghuta. Erre utal régi nevük: Ötházhuta-Mátraszentimre, Fiskalitáshuta-Mátraszentlászló, Felsőhuta-Mátraszentistván. Az első családok leszármazottai a ma is a falvakban élő Gubolák, Stullerek, Szabadok, Randliszekek, Szőkék. Ma is az eredeti szlovák nevek vannak többségben, hiszen a helyben élő őslakosokhoz beházasodottak hamar asszimilálódtak.
A Felső-Mátra, vagy ahogyan másképpen nevezik a Nyugati-Mátra hosszú időn át ismeretlen volt a nagyközönség számára. Az 1900-as évek elején megjelent "Mátrai és gyöngyösi kalauz" című munka szemléletesen mutatja be a településeket és az itt élő embereket:
"Galyát magas fekvésű, szénégetőktől lakott hutáknak nevezett kis községek környezik északról és nyugatról, amelyek magukban véve is érdekesek, és nagyobb kirándulások alkalmával, mint megszálló helyek alkalmasak. Nyájas kis faluk ezek, magyarul is beszélő tót lakossággal (hol némi élelmi szert, leginkább tejet, vajat kaphatunk) jó forrásokkal és szép üde hársfákkal. Ötházhuta 780 m magasságban, a másik kettővel együtt a Hasznosi-patak legmagasabb forrásainál. E kis falukban természetesen nagy esemény egy-egy turistacsapat elszállásolása. Összegyűlnek a fiatalok, öregek: előkerül a harmonikás, és kész a bál. Akad, ki jól ismeri a régibb magyar nótákat és dalolgatnak. Az elszállásolásnál az értelmes bíró nagy segítségünkre van: ahol iskola van, természetesen az értelmileg kimagasló tanítóval lépünk érintkezésbe." (Mátrai és gyöngyösi kalauz, Írták: Hanák, Stiller, Széky - Gyöngyös, 1909)
Mátraszentimre és környéke mellett a Mátra egésze is csak viszonylag szűk körben volt ismert. A múlt század első felének egyik útikönyve említi, hogy Mikszáth Kálmán egyik írásában sorra interpellálta képviselőtársait, de még a gyöngyösi sem tudta megmondani, merre is fekszik Galyatető. Az első világháborút lezáró trianoni szerződéssel elveszett kedvelt felvidéki üdülőhelyek helyett kapott mind hangsúlyosabb szerepet a Mátra. Ennek okai többek között a fővároshoz, Budapesthez való közelsége, másrészt viszonylagosan jó megközelíthetősége volt.
Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus üdülőhellyé vált. Ebben az időszakban épült a mátraházai, a kékestetői szanatórium, a galyatetői Nagyszálló, hogy csak néhányat említsünk. Ugyanebben az időben emelték a mára jelképpé vált Három falu templomát, illetve a galyatetői templomot.
A Mátrán belül is sajátos helyet foglalnak el a felső-mátrai falvak, hiszen lakói - eltérően a Mátra más részeitől - döntően szlovák ajkúak voltak. "A csekélyszámú németek és tótok újabb kori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetőig húzódó hegygerincen három kis telepen (Hasznosi Felsőhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta), valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai napig tiszta tótnyelvű telepeket alkotnak, melyekben magyar ajkú lakosság egyáltalán nincs." (A Mátra részletes kalauza, Szerk.: Barcza Imre és dr. Vigyázó János, 1930)
1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából országszerte hatalmas ünnepségeket rendeztek, ennek részeként kapta az akkori Ötházhuta a Mátraszentimre, Fiskalitáshuta a Mátraszentistván, Óhuta a Mátraszentlászló nevet. Néhány évvel később épült meg az első műút Hasznos felől. 1942-ben született meg a javaslat, hogy a Hasznoshoz tartozó több külterületi lakott hely önálló községgé váljon. 1944 áprilisától vált Mátraszentimre önálló közigazgatási egységgé. Érdekes, hogy Bagolyirtás korábban Gyöngyösoroszihoz tartozott. Galyatetőt 1948-ban csatolták Mátraszentimréhez.
Így a második világháborút követően jelentős átrendeződés következett be. A szlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében a Felső-Mátrában élő szlovákok jelentős részét kitelepítették. A mai lakók egy része még őrzi nyelvében a szlovák gyökereket. S hogy ne vesszen mindez a múlt homályába, a településen élők néhány éve hagyományteremtő szándékkal indították útjára mindazokat a rendezvényeket, melyeken a helybeliekkel együtt az ideérkező vendégek kellemes kikapcsolódás mellett ismerkedhetnek meg a szlovák hagyományokkal. Ennek jegyében évente szlovák gasztronómiai napokat, falunapot, kétévente nemzetiségi találkozót rendeznek a településeken. A fiatalok mellett így azok is ízelítőt kapnak a szlovák kultúra elemeiből, akik vendégként érkeznek a falvakba. A rendezvények sikerét és népszerűségét bizonyítja, hogy évről évre mind többen látogatnak e napokra Mátraszentimrére és környékére.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 72%-a magyar, 28%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei
- Szlovák Tájház
- Római katolikus templom (1980-ban szentelték fel)
- A II. világháború áldozatainak emléktáblája (1999-ben állították)
- Három falu temploma (1942-ben épült, Szentimrétől, Szentlászlótól és Szentistvántól nagyjából azonos távolságra található templom)
- Szentkút
- Ágasvár
Ágasvár
A Mátra nyugati részén elhelyezkedő, meredek trachithegycsúcs, Pásztóhoz közel. Csúcsán egykor erős vár állt, melynek mára nem maradtak látható nyomai. A várat először 1265-ben említi oklevél. Fénykorát a 13. és a 14. században élte. A hegy oldalán a Csörgő-lyuknak nevezett barlang található, sokfelé elágazó folyosókkal és nagyobb belső csarnokokkal.
Ágasvár az amatőrcsillagászok egyik kedvelt észlelőhelye, ennek köszönhető, hogy kisbolygót neveztek el róla, a 111570 Ágasvárt.
Fallóskút
A település a Mátra fennsíkja, azaz az Óvártól az Ágasvárig, keletre a Galya-tetőig húzódó gerince, délre a Bagolyirtás-Tóthegyes vonulata és a Nagyparlagpusztai medencerész között elterülő 700-800 méter magasra emelkedő területnek a közepén fekszik.Nevét valószínűleg az alatta lévő bővizű Vállós-kúttól kapta. Ez bizonyára a helyi szlovák anyanyelvű lakosság ajkán torzult el a szlovák faloš (hamisság, álnokság) szóhoz hasonulva. Más forrás szerint az odatelepült szudétanémetek kiejtése révén lett Fallóskút /v=f/ .A terület egykor Hasznoshoz tartozott, majd Mátraszentimre megalakulásával ennek része lett.Nevezetessége a turizmus és a mátrai csodálatos élővilág, tölgyesek mellett a felső-mátrai templomok talán legismertebb búcsújáróhelye, a Mária-kápolna. Különlegesen szépek a tűzzománc stációk. A kápolnát az 1970-es évek végén építették a csodás jelenések helyén. Az ország különböző településeinek adományaiból készültek el 1992-ben, melyhez még a tengerentúlról is érkeztek adományok. 1996-ban készült el a szabadtéri oltár, illetve a kápolna előtti márvány Mária szobor.
2006-ban szentelték fel a Béke királynéja templomot, s ezzel befejeződött a fallóskúti kegyhely kiépítése. A Mária kápolna története viszonylag rövid időre nyúlik vissza, Sánta Lászlónénak [1] 1947-ben jelent meg a Szűzanya, melynek hatására megtalálták a fallóskúti forrást. Csak évtizedekkel később épülhetett fel a kápolna. A templomhoz vezető út tűzzománc stációi Rácz Gábor iparművész [2] alkotásai. A kápolna történetéről szívesen ad felvilágosítást az ország egyetlen hivatásos remetéje [3], Paszkál, azaz Szél Sándor. A kegyhelyhez jelzett turistaút is vezet, ám gépkocsival is könnyen megközelíthető.
Galyatető
Galyatető hazánk második legmagasabb tömbjének déli tövében kialakult, közigazgatásilag Mátraszentimréhez tartozó üdülőhely. Korábbi neve Nagy-Galya. A „galya” szó jelentése: fátlan, füves hegy.Délkeleti oldalában 1894-ben nyitott-gerendakunyhót épített a Mátra-egylet. Ez volt a Samassa menedékház, amely azonban már az I. világháború után tönkrement. A Budapesti Hegymászó Egyesület az állam segítségével és adományokból, 1921-1924 között új, emeletes kőmenedékházat épített, kétteraszos étteremmel, könyvtárral, 100 ágyas férőhellyel, pótépülettel. Létrehozták az északi oldal sípályáit. 1934-ben Péter-hegyesén megépült az andezit kilátótorony. 1939-ben átadták a Nagyszállót, az akkori idők luxusberuházását. A galyatetői kistemplom a Nagyszállóval együtt épült, a vendégek lelki igényeinek kiszolgálására. 1942-ben szentelték fel. 1942 tavaszát Galyatetőn töltve született Kodály Zoltán legszebb egyházi műve a Rövid mise, melynek sorai: „Missa brevis, in tempora belli” azaz „Rövid mise háborús időkben”. A templomban ma az a harmónium található, amelyen gyakran játszott Kodály Zoltán is.
A II. világháborúban elpusztult a Budapesti Hegymászó Egyesület menedékháza. 1949 után a Nagyszálló kizárólag szakszervezeti beutalóval igénybe vehető zárt üdülő lett. Annak ellenére, hogy a turistaház helyén megépült a BM üdülő (ma BM Andezit Hotel), és számos kisebb vállalati pihenőház, a déli Málnás-oldal rétjeit és a környező erdőket pedig felparcellázták, Galyatető „szabad” szálláshely nélkül maradt.
Az 1980-as évek végén megépült a biatlon-lőtér a hozzá csatlakozó sífutó-pályákkal, melyen később ifjúsági biatlon-világbajnokságot is rendeztek.
Piszkéstető
A 37432 Piszkéstető (ideiglenes jelöléssel 2002 AE11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián és Heiner Zsuzsanna fedezte fel 2002. január 11-én. A magyar felfedezők tiszteletére a Mátra 5., Magyarország 15. legmagasabb hegycsúcsának, a Piszkés-tetőnek a nevét kapta.
A Mátra várai
A mátrai várépítések jóval a után kezdődtek meg, mivel a térség települései elnéptelenedtek. A Mátra ugyan nem várromjairól híres, mégis több középkori erődítmény látványos maradványa található itt:
- Benevár: Mátrafüred (régi nevén Bene) feletti Benevár-bércen megmaradt romokat az 1980-as években tárták fel. Az Aba nemzetségbeli Csobánka-család építtette a 13. század közepén egy korábbi erődítmény helyén, akik Károly Róbert uralma alatt Csák Máté mellé álltak. A király emiatt 1327-ben leromboltatta a várat; azóta pusztul. Az 1980-as években alapjait feltárták és megerősítették.
- Gyöngyöspata: Pata vezér a 10. század második felében építtethette várát a mai falu feletti 260 méter magas Várhegyen. Az erődítmény feltehetően a 13. század során elpusztult, 1460-ban Giskra cseh huszita vezér favárként erősíttette meg, de még abban az évben újra lerombolta Mátyás serege.
- Hasznosi vár: a Pásztóhoz tartozó Hasznos település felett, a Hasznosi-víztározó fölé magasodó 330 m magas sziklacsúcson található. Cserteri vár néven is ismert. A 14. század elején épült vár csak a 18. században vált rommá.
- Kanázsvár: Mátraderecske és Recsk között található a vasútvonal mellett. A 14. vagy 16. században épült várnak ma is áll 15 méteres őrtornya.
- Kisnánai vár: A Kompolti-család a 13. század közepétől fokozatosan építette ki e várat. 1546-ban török kézre került, ezt követően már nem állították helyre. A részben gótikus várromot az 1960-as években tárták fel.
- Markazi vár: Építésének ideje nem ismert, de 1332-ben már állt a pápai tizedjegyzék szerint. Az Aba nemzetségbeli Csobánka-család emeltette. Eger 1552-es ostromának évében vette be a török, azóta romosodik.
- Siroki vár: A Tarna völgyében fekvő Sirok feletti riolittufa kúpon emelkedő erődítmény a leglátványosabb a mátrai várromok közül. Már a honfoglalás előtti időkben is innen védték a környező területeket, majd az Árpád-korban Aba nemzetségbeliek birtokolták. 1320-ban királyi vár lett, később többször cserélt gazdát. A török ostrom nélkül vette be 1596-ban, majd hagyta el 1687-ben.
A felsoroltakon kívül több a honfoglalás előttről származó föld- és kővár található a hegységben, amelyeket a középkorban is használtak vagy tovább bővítettek. Az Ágasvár várhelyének ma már alig maradt nyoma, a szomszédos Óvár hegyen viszont találhatók sáncok. A Galya-tető oldalában felismerhető – Magyarország mai területének legmagasabban fekvő várhelyei között számon tartott – Galyavár és Nyesettvár sáncairól semmilyen történeti adat sincs, azonban mindkettőről feltételezik, hogy a középkorban megerősítették őket.
[forrás: wikipedia.org]
